Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

A magyar aranyforintok története – 2. rész

A magyar aranyforintok története – 2. rész

 

A magyar aranyforint általában meghaladta a 986-os finomságot, és 990–997 ezrelék között mozgott. Ez a kor technikai színvonalának maximuma volt, a színaranynak felelt meg, ezáltal Károly Róbert, illetve utódjainak aranyforintja, Európa egyik legkedveltebb aranypénze lett.

 

Az „utánzat” felülmúlja „eredetijét”

Selmecbányán nagy mennyiségű ezüstöt, míg az ekkoriban feltárt és egyre jobban kiaknázott Körmöcbányán aranyat hoztak felszínre. Az eredeti firenzei fiorinók tisztasága 986 ezrelék volt. Károly Róbert, szándéka szerint, szintén közel színarany pénzeket kívánt veretni, és végül – nem kis mértékben a kamaraispánok fent említett rigorózus szigorának köszönhetően – a magyar aranyforint még a mintájánál is jobbra sikeredett: általában meghaladta a 986-os finomságot, és 990–997 ezrelék között mozgott. A körmöci lelőhely szinte kimeríthetetlennek bizonyult, a királyságba hozatott szász bányászok és itáliai pénzverő mesterek pedig a kamaraispánok felügyelete alatt oly remek munkát végeztek, hogy Károly Róbert, illetve utódjainak aranyforintja – a később „KB” verdejelet kapott „jó körmöci” – több évszázadra, egészen az I. világháború lezárultáig, Európa egyik legkedveltebb aranypénze lett. Elterjedtsége már Mátyás király idején igen nagy volt, hisz már ebből a korból fennmaradtak olyan oklevelek és számadások Németalföldtől Oroszországig, amelyekben az „ungersche gulden”-t, a „hongaarsche dukat”-ot vagy éppen az „ugorszkij”-t emlegetik.

 

Magyar érmekép születik

Károly Róbert halála után egy ideig nem változott az aranyforintok firenzei mintája, fia, Nagy Lajos (1342–1382) csupán elődje neve helyett a sajátját – „LODOVICI REX”, azaz „Lajos király” – verette rájuk. 1350 körül azonban megjelentek az első olyan aranyforintok, amelyeket a firenzei liliom helyett már az Anjouk címerpajzsa díszített. Ennek bal oldala hétszer vágott (ez utal az Árpád-házi elődökre), a jobb oldalán pedig apró liliomok láthatók. Egyesek Nagy Lajos egyik itáliai származású tehetséges kamaraispánjának és gazdasági tanácsadójának, Szerecsen Jakabnak a hivatalba lépéséhez kötik ezt a változást, ami nem kizárt, tekintve, hogy a kamaraispán befolyása odáig terjedt, hogy egy időben még az ő címere, egy apró szerecsenfej is megjelenhetett a vereteken. A címerpajzs körül megjelenő virágforma (rozetta) és a pontok, csillagok, liliomok ötletét, amely talán az évjáratok és verési helyek megkülönböztetését szolgálta, szintén tőle származtatják.

Nagy Lajos később még egy változtatást vitt véghez aranyforintjain: az 1350-es évek végétől Keresztelő Szent János képe helyett Szent László került az érmékre. Őt tekintette ugyanis példaképének Nagy Lajos, aki hitbuzgóságban és hódításokban ugyanúgy jeleskedett, mint Árpád-házi elődje. Ezt az érmeképet azután – egyik oldalon a királyi címerpajzs, a másikon pedig a lovagkirály glóriás, a harciasságot jelképező alabárdot és a bölcsességet jelképező országalmát tartó alakja – Nagy Lajos Anjou-házi, Luxemburgi, Jagelló és Habsburg utódjai is megőrizték, természetesen mindig saját címerükkel és nevükkel veretvén az aranyforintokat.

 

A Szűzanya az aranyforintokon

Mátyás király (1458–1490) uralkodásának első két évtizedében az elődeitől örökölt érmeképpel verette aranyforintjait. Az 1467-es évtől hadiadót vetett ki, kapuadó helyett füstadót vezetett be, így, ha egy portán több család élt, az mind külön adózott, a koronabirtokokat elidegeníthetetlenné nyilvánította, az elődjei által eladományozottakat visszavette, a pénzlábakat pedig egységesítette. A jövedelmeinek növelése és a hatalma megszilárdítása érdekében végzett átfogó gazdasági intézkedéseknek mintegy jelképes lezárása volt 1470-től az új érmeképű, Madonnás aranyforintok verése. A királyi címer helyére a karján a kisded Jézust tartó Szűzanya került, a Hunyadiakra pedig csak egy a lábánál látható kis holló utalt. A „Patrona Hungariae”-nek is nevezett motívum Szent István legendájáig nyúlik vissza, aki Imre herceg halálakor, örökös nélkül maradván, Szűz Mária oltalmába ajánlotta az országot, amelyet attól kezdve „Regnum Marianum”-ként, azaz „Mária Királysága”-ként is emlegettek a korabeli írástudók. A Szűzanya érmeképi ábrázolása Mátyás király pénzverése után is népszerű maradt, és egészen az 1848–49-es szabadságharc leveréséig visszatérő motívuma lett a magyar aranyforintoknak.

Tartalomhoz tartozó címkék: Fókuszban Történelem Numizmatika