A Szent Korona évezrede

 

A Szent Korona dicsősége

 

A Szent Korona két koronázás között nem egy „hétpecsétes” ládában aludta évezredes álmát, hanem igen kalandos volt a története. Az Érem Művészeti Kiadó éremsora több jelentős történelmi esemény megjelenítésével „meséli el” a Szent Korona történetét.

Szent István tanácsadója, Asztrik érsek volt az a sikeres diplomata, aki Rómában kijárta Szilveszter pápától az áldást István számára a Magyar Királyság megalapítására. Az egyik érem azt a pillanatot rögzíti, amikor a magyar küldöttség átvette a pápától a Szent Koronát, egy másik pedig már István 1000 karácsonyán, Esztergomban történt koronázását jeleníti meg.

 

A Szent Korona elvesztése és elrablása

 

Egy újabb érem Károly Róbert idejébe repít bennünket, amikor az Árpád-házi leszármazott Nápolyból megérkezett az országba, hogy a magyar trónért küzdjön. A Szent Korona ekkor a szintén trónkövetelő Ottó bajor herceg kezén volt, aki 1305-ben Magyarországra jövet egy csobolyóba (hordószerű kulacs) rejtette a koronát. A nyeregkápára szíjazott csobolyó azonban elveszett – szerencsére Ottó kísérete később megtalálta az út porába hullott kulacsot.

Nem ez volt az utolsó eset, amikor a korona illetéktelen kezekbe került. Habsburg Albert magya r király halála után özvegyének, Luxemburgi Erzsébetnek, egyik elvakult udvarhölgye, s gyermekének, a későbbi V. Lászlónak a dadája volt a segítségére a hatalmi harcokban: Kottaner Jánosné a király halála után 1440. február 20. éjjelén a Visegrádi vár kincseskamrájából elrabolta a koronát, és szánon Komáromba vitte úrnőjéhez.

Bár a kisded V. Lászlót megkoronázták, a trónharcokból menekülni kényszerülvén, Luxemburgi Erzsébet és Kottaner Jánosné a csecsemőkirállyal Bécsbe ment, ahol a Szent Koronát 2500 aranyforintért átadták III. Frigyes német-római császárnak. Tőle 1463-ban választott nemzeti királyunk, Mátyás 80 000 aranyforintért volt kénytelen visszavásárolni, hogy a birtoklásával formailag is jogossá válhasson az u ralkodása.

A mohácsi vész után újra elkerült az országból a Szent Korona: a csatában elhunyt II. László özvegye, Habsburg Mária a török elől Bécsbe menekült vele és I. Ferdinánd császár gondjára bízta. A korona csak 1790-ben, II. „Kalapos” József (aki soha nem volt hajlandó a fejére tenni) halála után került vissza Budára.

 

A Szent Korona elrejtése és hazatérése

De a korona nem sokáig lehetett méltó helyén: 1849-ben a szabadságharc bukását okozó orosz hadsereg közeledtére Kossuth parancsot adott a Szent Korona elrejtésére. A koronaőrök egészen a bolgár határig menekültek vele, ahol egy Orsova nevű falu mellett egy fa tövében elásták. Ferenc József titkosrendőrsége azonban addig nyomozott a Szent Korona után, míg 1853-ban meg nem találta. Így kerülhetett az osztrák–magyar kiegyezés után az ő, majd halála után, 1916-ban az utolsó magyar király, IV. Károly fejére.

Ezután három évtizedig a Budai várban volt a Szent Korona, mígnem a II. világháború végén a nyilas „nemzetvezető”, Szálasi parancsára az oroszok elől a koronaőrség az ausztriai Mattseebe menekült vele, majd elásta. A háború után a koronaőrök felfedték hollétét, és az amerikai hadsereg az Egyesült Államokba szállította, ahol 1951–1978 között a Fort Knox erődben őrizték. Jimmy Carter elnöksége idején az USA visszaadta Magyarországnak a Szent Koronát, amelyet a szocialista állam, igyekezvén megfosztani szakrális jelentőségétől, a Nemzeti Múzeumban állított ki. De 2000. január 1-én a koronázási jelvényekkel együtt a Szent Koronát átszállították nemzeti szuverenitásunk jelenlegi legfőbb jelképébe, az Országházba.

A Szent Korona, a legértékesebb magyar történelmi kegytárgy történetét bemutató érmek átmérője 40 mm, ezüstbevonatúak, előlapjukon az éremképeket keretbe foglaló díszítőmotívum pedig aranyozott. Az egységes hátoldal közepén lévő, archaikus ábrázolású kiscímert legfontosabb történelmi címereink veszik körül.

 

Rendelje meg Ön is a művészi kidolgozású érméket, most rendkívül kedvező áron!